17 hónapos

Mivel nagyon sokmindent mond, nem tudom felsorolni, ezért csak az érdekesebbek:

- Állandóan megismétel szavakat, amik tetszenek neki, teljesen véletlenszerűen kiválasztva. Legjobban azok tetszenek neki, amikben kr vagy tr van egymás mellett: trikó, krém, crackers. Ezeket nagyon szépen kiejti, az r-t próbálja (a trikóban tudja) pörgetni

- Kétszavas mondatokat alkot magától (tőlem nem hallotta ebben az összetételben egyiket sem). "Mommy sit", "Mommy sing", "Jóéjt Daddy". 

- A cookie, kuka szavakkal teljesen fixált. Kukásautót lát vagy szemetet talál, azonnal kiabálja, hogy kuka! rohan a szemeteshez kidobni. A cookie-t mindenféle tésztára és édességre használja.

- Megszűnt az, hogy minden gyümölcsöt almának hív (apple), most már próbálja megismételni a rendes nevét

- Felismeri magát a tükörben, egyszer-kétszer magára mutatott: Hannah.

- Legújabb szavai: autó, cracker, cap, víz, tej, játszó, bibi(s), hab, hot, pee.

- az iPad-en a Zoo Alphabet-tel játszva múlt héten még csak megismételte a betűk nevét (és néha a hozzá tartozó szót, ha könnyű), de ezen a héten már próbálja kitalálni, mi a betű neve, még mielőtt kimondaná a hang magától. A Z-t és az U-t eltalálta (Zí, Jú). Amikor ismétli, hogy "owl", akkor ugyanúgy ejti, mint a játék, én viszont nem tudom akcentus nélkül kimondani ezt a szót vagy megismételni a szóban az o hangot.

Minden kétnyelvű kisgyerek, akit látok mostanában, hat-hétévesek úgy viselkednek, hogy amikor a szüleik japánul, oroszul vagy spanyolul beszélnek hozzájuk, ők angolul válaszolnak, aztán a szülők folytatják a saját nyelvükön és ők angolul vitatkoznak.

Szerintem így lesz nálunk is-nem fog magyarul beszélni.

Egyelőre ilyen mondatokat mond:

"Shoe kék"

"Néni happy!" (a boltban a krémek fölött mosolygó modellek mellett ezzel vonul mindig végig)

(a cipőt szépen ejti magyarul és angolul is, illetve van rá egy harmadik szava, amit akkor használ, ha nem biztos benne, hogy is hívják: ciu, mintha cipőnek indulna és shoe-ra végződne)

Minden gyümölcs, ami kerek: apple

A "baba" és "baby" szavakat felváltva használja kisbabákra

Leülés:  erre is két szava van: "szitt" és "cücc". szeret a lépcsőn játszani, állni, aztán leülni hirtelen. Ha mondom neki, megérti és leül. Van, hogy ilyet játszik, hogy jár és leül.

Szeret puha dolgokhoz bújni, ilyenkor mondja, hogy "pua". A tüzet felismerte, hogy a születésnapi gyertyájához hasonlít, és intenzív fújást használ rá szóként (fffffuuu) és rámutat. 

Engem továbbra sem hajlandó sehogy sem nevezni. Néha utánam mondja, hogy "nyanya" (anya) vagy "mommy" de magától nem használja. 

Ma véginéztük a testrészeket magyarul és angolul és tudta őket. 

Általánosítások:

- labda: karácsonyi gömbök és lufik is labdák

- lámpa: a gyertyát régebben lámpának gondolta

- kacsa: minden madarat kacsának hív, az állatkerben kiabált a libának, hogy KACSA KACSA

- sajtok: s betűt mond hosszan, ha sajtot lát

14 hónapos kora után egy héttel

Elkezdett kétszavas mondatokat mondani. Ezek felváltva angol vagy magyar vagy hangutánzó szó és angol szó együtt.

"Hi Baby!" - gyerekeknek köszön

"Hi Daddy" - apának reggel (hi mommy nincs. engem nem hiv sehogy)

"Cipő nyamnyam!" - amikor a cipőjét rágta hátul a kocsiban ülve. Ez volt a legviccesebb eddig.

Tudja nagyon sok testrész nevét - rámutat, ha mondom. Megért felszólításokat anélkül, hogy ráutaló gesztust tennék, hogy mit csináljon: csússzanak az állatok a fürdőkád széléről be a vízbe, tegye a polcra a könyvet vagy fazekat, vegye el az almát, adja oda valakinek. 

A legtöbbet a "cipő" szót mondogatja. szereti a cipőket. 

Amikor Miró képeket nézegettünk - először látta őket, interpretálta, mit lát (anélkül hogy én bármit mondtam vagy mutattam volna): cica, nyau, baba, kakas, sssz kígyó. az egyik képen sok kusza vonal és piros, kék foltok: mondta, hogy "au!" (ezt akkor használja, ha beüti magát vagy fájdalmat okoz - például belém harap.) 

Az "au"-ból van jövő idő is: rámutatott a karomra és kijelentette: "AU!" Mondtam neki, hogy nem fáj, mire rámutatott, "AU" és beleharapott. Úgyhogy előre szólt, hogy fájni fog. 

Értelmetlen szavakat is mond: amikor hideg valami (a boltban sajtot szorít magához a hűtőből vagy tejesflakonhoz ér), akkor konzekvensen egy általa kitalált kétszótagú szót mond. 

Ha azt mondom neki: ismételje meg, mert nem értettem, megismétli ugyanazt a szót.

Az egyik mesekönyvet (The Very Hungry Caterpillar) laponként hangsúlyaiban eljátsza: 

első két oldal: magas hangon halandzsáz (=ilyenen szoktam mondani és mutatni, hogy kicsi hernyó, kicsi tojás)

következő oldalak: végiglapozza gyorsan, mit evett, halandzsáz (gyorsan szoktam mondani én is)

nagy hernyó: mély hangon 

és a végén megfogja két kézzel a könyvet és lengeti, hogy elrepült a lepke (ahogy szoktam mutatni).

Most nőnek a fogai és egy csomó hangot nem tud kiejteni. 

Hannah megállás nélkül beszél attól a pillanattól kezdve, hogy kinyitja a szemét reggel, vásárlás közben, itthon, utcán, autóban. Van, hogy elbóbiskol a kocsiban, és amikor felébresztem, egyből beszélni kezd, mint parlamenti képviselő, akit rajtakaptak az alváson. Idegenekkel is beszél, ha rámutat valamire, mond valami szót.

Nem túl sok érthetőt mond az eddig szokásos baba, lámpa, wawa, anya, mama(m) szavakon kívül.

kedvence most azt ismételgetni, hogy kapu, haló, blabla, vau.

az iPad Sirivel nagyon jó viszonyban van. Köszön neki, hogy "hiya", mire Siri közli, hogy "Hi" vagy a szokásos, nem értem szöveget, aminek nagyon örül Hannah és még jobban hallózik bele, amit Siri még kevésbé ért, ezért egyre többet beszél, amire Hannah azt hiszi, ez az igazi telefonálás. 

Nagyon nagyon jól ért meglepően bonyolult dolgokat.

1. Kb két hete a fürdőszoba legvégén voltam és a mellettünk levő hálószoba polcán alul volt a pizsamája. Mondtam neki, hogy ő közelebb van, hozza ide a pizsamát. Odament négykézláb és odahozta nekem. Pedig útközben még nagyon sok dolgot látott.

2. Megérti melyik könyvet hozza ide a játékai közül.

3. Megérti, melyik játékról beszélek (kockák, labda), mert megkeresi, ránéz vagy odahozza.

4. Nagyon jól babázik - ad neki enni, altatlja, megpuszilja (ha mondom neki, hogy etesse meg, akkor a szájába adja a tejet, ennivalót, ha mondom neki, hogy a baba álmos, lefekteti és mondja, hogy "tente" és "shhh")

Hannah két hete kaliforniába költözött, viszont egyelőre velem van, tehát többnyire csak magyart hall. 

Kilenc hónapos kora óta átment néhány nyelvi szakaszon: volt, amikor tisztán és érthetően beszélt 5-8 szót, aztán volt, amikor teljesen néma maradt néhány napig. Ezek a szakaszok felváltva ismétlődtek, felejtéssel és újratanulással.

Most rengeteget halandzsázik egy semmire sem hasonlító nyelven. Nem hangzik úgy távolról sem, mintha magyarul beszélne, és az angolra sem hasonlít. Ezeken egész nap képes beszélgetni. Kinyitja a könyvet, mesél belőle, amikor játszik egyedül, akkor is ezt használja.

Újítás még, hogy ha kap valamit, megköszöni ("Ta") és a kérem-re kézjelet használ.

Hanna nagyon cserfes és kilenc hónapos korára a következőket mondja, érti vagy mutatja magyarul:

- baba: kisbabák, gyerekek. teljesen jól érthetően és következetesen használja körülbelül nyolc hónapos korától.

- pápá: integet hozzá, ha mutatjuk neki, hogy pápá utánunk csinálja (8. hónap), magától, önállóan is csinálja, a kapcsolatfelvétel egyik eszköze (ebédnél valakinek odainteget, hogy pápá - 9. hónaptól)

- papa: ez nehéz volt, mert majdnem pápá: nagypapa. de gyorsan megtanulta és ránézett.

- apa: ki tudja mondani, de nem használja következetesen

- mama: utánoz, kimondja de nem használja következetesen

- halló: nagymama tanította neki (9. hónap vége). a kezét vagy a telefonom a füléhez rakja és azt mondogatja: "haó, haó". nagyon vicces.

- ffffa: ezt is kb 9 hónapos kora óta próbálja, de a tizedik elejére lett tökéletes. rámutat a fára és mondja, hogy fa. magyarországon bezavarta, hogy tanították neki azt, hogy van fű is. azt nem sikerült kimondani. 

- pvv: ha valami nagyon tetszik neki, akkor magas hangon azt mondja: pvv (vagy valami hasonlót). (9. hónaptól)

- nem: rázza a fejét, hogy nem. az igent nehezebb volt neki megtanulni, nem tud bólogatni, hanem előre hátra lengeti magát. ha a "nem" szót mondatban hallja (amikor csak mi beszélgetünk egymás között, őt kihagyva), akkor is rázni kezdi a fejét. 

- lámpa: felnéz a mennyezetre, tudja merre van. ma (10. hónap) utánozta, ahogy a lámpa szót ejtem, de nem jött össze (áa, áoa)

- enni: az ételeket meglátva sokáig azt mondogatta: mammam, de ezt néha elhagyja. 

ezen kívül sok felszólítást is megért, ami nagyon ijesztő, mert hirtelen történik. tudja, hol a cica, megnézi a körmöm, mikor mondom neki, hogy kifestettem (odanéz és megfogta a kezem, aztán meglátta, hogy lila a körmöm és hozzányúlt). 

- kép: megnézi a falon a képet vagy fordítva: nézi a képet a falon és várja, hogy mondjam, hogy kép. próbálta mondogatni, de csak a p sikerült belőle.

- piros: ezt is próbálta egy időben mondani de nem sikerült (9. hónap)

- mit mond a hal? paul klee hal című festményét ha meglátja, tátogni kezd és mutatja a halakat a képen. irtó vicces. ha hallja a "hal" szót mondatban vagy lát egy hasonló halas képet, akkor is tátog.

- pacsa pacsa: fürdés közben mondtam neki, ilyenkor vadul pacsálni kezd. most már a fürdőkádon kívül is integetni kezd a kezével, mintha pacsálna. 

- szappanozni: fürdés közben megtanítottam, hogy "szappanozza" magát: ilyenkor simogatja a hasát és a térdét. ha szappant teszek a kezére, akkor akár hatása is van. rettenetesen vicces, ahogy egy ilyen kis buddha szappanozza magát.

- taps! taps - tapsol, ha mondom neki (most már nem muszáj mutatni, a kilencedik hónaptól utánzott)

- labda: érti mi az, megtalálja a szemével, mondogatná, de még nem megy. 

angolul a következőket érti (nem tudom, az oviban miket ért meg, néha véletlenül jövök rá, hogy ezeket is érti)

- clap your hands - az "if you're happy című dalt mutogatva tanulják. 

- touch your head - ugyanabból a dalból, megfogja a fejét

egyébként ezt a dalt magától is néha elkezdi "énekelni": mutatja, nekem pedig énekelnem kell hozzá.

- heads and shoulders: gondolom ezt a dalt is tanulták, megfogja a fejét. a youtube-on mutattam neki ezt a dalt, amikor meglepetésemre elkezdte mutogatni.

- bye bye - mivel a "pápá" hanglejtésével mondom, integet.

Deb Roy bekamerázta az egész lakást és mindent (MINDENT) felvett, ami a gyerek kórházból hazakerülése óta történt, hogy megtudja, hogyan tanulja meg a nyelvet.

(Ezzel pedig vizualizálták is a 200 terrabyte-nyi adatot. Haaa, semmire sem lett volna elég ez a pár iPhone felvétel.)

Itt pedig van még egy negyven másodperces klip, ahol azt lehet látni, hat hónap alatt hogyan alakul ki az a szó, hogy "ball".

Ez a felvétel március elsején készült, amikor éppencsak betöltötte a hat hónapot. Akkor abban a korszakában volt, hogy folyton a nevét mondogatta. Nem sikerült nagyon jó pillanatot elkapnom, mert ennél sokkal tisztábban beszélt, mindenesetre azt hajtogatta, hogy hanna hanna nanna, mmmnna állandóan. 

Mikor először töltött egy egész napot a bölcsiben, este másfél órán át be sem állt a szája. Annyi mindent mondott, amit előtte soha, hirtelen nem is értettem, mi történt vele. 

Hazafelé a kocsiban azt hajtogatta, hogy "gyagya", "bleble", "nanana", "dede", "nene", "abla", "dende" meg még egy csomó mindent. Második nap kevesebbet beszélt. Nem tudom, hogy ez annak egyenes következménye-e, hogy egész nap angolul beszéltek körülötte, illetve saját korosztályát hallja gügyögni maga körül. Lehet, hogy egyszerűen pont ilyen korszaka volt és ha velem van itthon, akkor is beszél, ezt már nem tudjuk meg.

Mindenesetre bölcsi után este sokat beszél, jó lenne tudni, hogy ilyenkor mire gondol, mit mond. 

Egy időre elmúlt a sikítos korszaka is, aztán megint visszajött. Ha olyasmit csinálok, ami nem tetszik neki: leültetem, hogy egyedül játszon vagy nem abba a szobába megyünk, ahová ő gondolta, akkor dobhárgyarepesztően a fülembe sikít.

Két hete mondogatta azt is, hogy "anya", amit biztosan nem hallott még tőlem meg senkitől. Erről jutott eszembe, hogy valószínűleg a kisbabák véletlenül kimondanak létező szavakra hasonlító dolgokat (mint a hanna, ami a fenti felvételen alig hallatszik, ennél tisztábban mondta) és a felnőttek ráugranak, hogy "végre kimondja, hogy anya/mama!" és ettől kezdve a kisbabának ez visszacsatolás, hogy valami történt. Biztos van erre elmélet, csak nincs időm utánanézni.

67  books that every geek should read to their kids  címmel jelent meg a Wired magazin válogatása geek szülőknek.

Olyan nyilvánvaló ajánlatokon kívül, mint a Harry Potter vagy a Gyűrűk ura, van sok olyan, amiket állandóan rengetegen kölcsönöznek a könyvtárban, tele van velük a boltok kirakata (például a Diary of a Wimpy Kid), de az illusztrációik miatt mindig valami mást választok helyettük.

67 elég soknak tűnhet, de van rá tíz év. Sajnos nem renedezték "növekvő" sorrendbe, úgyhogy nekünk kell kiválasztani, mikor melyiket olvassuk fel/adjuk oda neki. 

Challenge accepted részemről, mert ifjúsági irodalom mindig jöhet, tehát megpróbálok annyit, amennyit csak tudok, kiolvasni ezekből.

az NHS hivatalos dokumentuma arról, hogyan beszéljünk a kisbabához. state the obvious.

Mivel mi ketten sosem tegeződtünk így alapvetően sosem merült fel, hogy a kisbabánkat tegezzük. Illetve tőle sem azt várjuk, hogy tegezzen. 

Flúgos.

[Bennem többször felmerült a vágy, hogy a szüleimet magázhassam és emlékszem, hogy kértem is őket, de persze aztán nem állt rá a fejem a tegeződés után. Valamelyik 19. századi könyvből vettem az ötletet.

Az is nagyon tetszett, amikor általános iskolás magyartanárnőm kislánya bejött az iskolába és érdeklődött, hogy "édesanya hol van", majd jónapottal köszönt neki és akkor láttam életemben először élőben ilyet.]

Szóval tegeződni nem fog minden nap - bár azt hiszem a nagyszülőkkel viszont így fog kommunikálni.

A magázásról Grétsy László beszélt múlt héten a Kossuth rádióban, még néhány hétig itt meghallgatható 15:10-től: http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-02-14

Már háromszor voltunk beszoktatós napon a bölcssiben, ahová hetente három napot fog járni márciustól.

Összesen hat napig tartott a sikítós periódus, sőt még ma is sikongatott, lehet abba sem fogja hagyni. Nem csak itthon, nekem, hanem a többi gyerek között is produkálta magát. Ez azért fontos, mert csak nekünk szokott itthon beszélni vagy sikítani, már akkor is megszeppen, ha megváltozik a környezet vagy Skype-on beszélek valakivel. 

Amikor hazajöttünk hétfőn a bölcsiből, olyanokat kezdett el mondani, hogy havavav, nana, eveve, amiket eddig nem mondott. Meg mintha néha megjegyzést fűzne dolgoghoz, magában beszélget. Ezek a változások hirtelen történtek, fél nap alatt.

Egyre több olyan óvoda van [Magyarországon], ahol idegennyelvű óvónő dolgozik. Azt a módszert követik, hogy az óvónéni vagy anyanyelvi beszélő vagy egyszerűen nem szólal meg magyarul, akkor sem, ha tud. 

Az egyik bejátszásban lehet hallani, hogy körülbelül két éves gyerekekkel van magyar és angol óvónő egyszerre a Kolibri oviban. Az egyik csak magyarul, a másik csak angolul beszél hozzájuk. 

Megemlítették, hogy az elején meg voltak ijedve a gyerekek, akik ma már helyzetekhez kötnek szavakat és kifejezéseket. A magyar óvónőtől magyarul, az angoltól angolul köszönnek el.

Három-négy évesek a (Kolibri) ovis csoportban: az óvónő szerint folyékonyan beszélnek angolul, simán váltanak nyelvet, gondolkodás nélkül. Képesek angolul kérdezni, magyarul válaszolni, vagy fordítva. Van, aki erre rögtön képes, van, aki sokáig hordozza magában a szókincsét és aztán egyszerre csak folyékonyan megszólal.

Bartha Csilla (MTA Nyelvtudományi Intézete) szerint a korai nyelvtanulás arra jó, hogy ráhangoljon a nyelv szeretetére. Nem fognak megtanulni rendesen, inkább játszanak. (?) (Ez nagyon a levegőben lógott, nem értem, miért.)

Illetve még azt mondta, hogy amikor nem támogató a környezet, vagy ha belekényszerítik (mondjuk az adott állam nyelvébe az iskolában), az biztos, hogy rossz. De nem értem, hogy pontosan miért és melyik nyelv fog leértékelődni ebben az esetben (11:50-nél).

Vannak a műsorban édesded interjúk kétnyelvű gyerekekkel:

Kisgyerek: Spanyolul és magyarul beszélek!

Riporter: Hogyhogy?

Kisgyerek: A mamám magyar és a papám spanyol

Apuka hang a háttérből: Nem, nem egészen. Mamád spanyol és a papád magyar.

Riporter: Mamáddal spanyolul beszélsz?

Kisgyerek: Mama igazából angolul beszél az emberekkel és a papával is.

Riporter: És ha ők angolul beszélnek, azt megérted?

Kisgyerek: Háááát.

A teljes műsor itt hallható, 11:30-tól: http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-02-13

Általában nem szoktam angol szavakkal kevert magyart beszélni. Egészen kivételes, amikor munkáról kell: mert ott egyáltalán nem tudom, mik volnának a magyar megfelelők, ha egyáltalán lennének. Magyar szakmai blogokat követve úgy tűnik, mindenhol angolul gondolkodnak arról, amit csinálok.

Ettől eltekintve itthon sem beszélünk angollal kevert magyart, viszont sajnos vannak csúnya, csúnya dolgok, amiket belekeverek a mondataimba:

- "weaningel" - jó erős felütés, ezt talán már nem lehet fokozni. Éppen a szilárd ételekre való átállás folyik, amit ezzel a szóval szoktunk jelezni. Magyarul talán elválasztás (?), de nem jön a számra, mert sosem hallottam, nem is vagyok benne biztos, hogy ez a helyes. 

Pl.: 'Megnézem a weaningelős könyvet, hogy ma milyen ételt lehet bevezetni...'

Rossz! Rossz angol szavakat magyar ragokkal, ilyet nem szabad mondani.

- "Bébiklinika" - a baby clinic (egy művelődési ház-szerű hely, ahol hétfőnként lemérethetjük a kisbabákat, baby clinic néven fut. Nem klinika, nem rendelő, semmi orvosi nincs benne, védőnőkkel lehet találkozni.

Pl.: "megyünk a bébiklinikára".

- "swede" - nem fogom kimondani azt a szót, hogy karórépa (egyáltalán mi az, hogy swede magyarul?). Nincs rá magyar szó, használom az eredetit.

- "anyway", mint kötőszó. Na, erről sürgősen le kellene szokni.

Pl.: "Elmtentem bevásárolni, persze iszonyú hideg volt, fél óráig öltöztünk előtte. Anyway.  Nem bántam meg...."

Nincs mentség, lőjenek le.

- "peekaboo", kukucs mellett. Konzisztencia ide meg oda, a peekaboo nekem kedvesebben hangzik, mint az, hogy kukucs. Egyszerűen ízlésválasztás volt.

Pl.: "PEEKABOO!"

Na jó, ezek tényleg csúnya dolgok. 

Remélem, másoknak is vannak ilyen nem kívánatos szavai.

Ezt már körülbelül három és fél hónapos kora óta tudja: visszamondani hangokat olyan ritmusban, amiben hallotta őket.

Ahogy a felvételen is hallatszik, nagyon örül, hogy sikerül neki, viccesnek találja, ha felelhet, ha mondok neki valami újat. nem hülyéskedtem direkt, hogy ne legyen benne extra nevetés. 

A beszélésen kívül ma a buszmegállóban mosolygott az ott várakozókra - most már idegenekre önszántából is rámosolyog, anélkül, hogy azok kezdeményeznék.

 Kétféle módszerről szoktak általában beszélni kétnyelvű gyerekeknél: OPOL és MLaH.

A One Person, One Language módszere akkor működik, ha a két szülő anyanyelve különböző. Már láttam ilyet ismerőseim körében, nagyon konzekvensenk kell lenni. Mindenesetre valószínűleg tévhit, hogy később kezdenek beszélni, mint a többi gyerek, náluk nem így volt. A  konzisztencia nagyon fontos. Anya csak egyik nyelven, Apa csak a másik nyelven szólította meg őket, vagy csak a saját nyelvén játszott velük. Persze ha együtt ült le vacsorázni a család...azt nem tudom. Valószínűleg váltogatták a nyelveket, mivel mindenki beszélt mindenkién. Vagy angolul beszéltek, ami egy harmadik nyelv volt mindkettőjük számára.

A Minority Language at Home - amit mi is követni fogunk - egy kis nyelvi szigetet jelent, amit a család képvisel. Azt jelenti, szűk családi körben másképp beszélünk, mint akkor, ha családon kívüli emberekkel kommunikálunk.

Elvileg. 

Az első problémák, amikkel szembe kell nézni már most:

1. Hogyan szólítom, hogyan beszélek hozzá, amikor házon kívül vagyunk. Én angolul teszem ezt a boltban, babaklubban, mivel kellemetlenül érezném magam, ha a körülöttem állók nem értenék, mit mondok. Ahhoz a helyzethez tudnám ezt hasonlítani, mint amikor 5 magyar és nem magyar van a társaságban - ekkor mindannyian angolul beszélgetünk egymáshoz is, hiszen. 

Azt hisezm, konfliktuskerülés és a kényelem miatt beszélek tehát a boltban hozzá angolul.

2. Nem is mindig beszélünk mindig magyarul itthon, vannak dolgok, amikről nem is tudunk magyarul beszélni, például a munkánk - itt valami angollal kevert magyar nyelvtant kell elképzelni, ez igazán nem szép dolog. Majd kezdeni kell vele valamit. 

3. Dalok, mondókák, versek, könyvek - már nagyon nagyon kicsi kora óta énekelek neki, megnyugtatja a hangom, könnyen elalszik rá, felismer dalokat. Volt, hogy este hallottam, hogy magának hümmög az ágyban. Bizonyos dallamok határozottan megnyugtatják. Viszont sok-sok angol dalt, gyerekmondókát is ismerek. Ezeket ugyanúgy használom. Itt a nagyszerű gyerekkönyvtár, telistele angol könyvekkel (nyilván a kép számít most még.) Úgy vettem észre, körülbelül három hónapos korától végighallgat rövidebb történeteket (hogy milyeneket, arról mindjárt írok egy másik posztot), például a Kiskakas gyémánt félkrajcárját, A kisvakond és a tél meg hasonló hosszúságú meséket, képekkel. 

Ez bátorított fel arra, hogy ne csak az unalomig ismételjem ugyanazt a pár mesét, ami itthon található különböző magyar mesekönyvekben, szóval rendszeresen hozok ki a könyvtárból rövid történeteket, képeskönyveket. 

Ezek angolul vannak és angolul is mesélem őket. 

Körülbelül két hete vettem észre, hogy ha leülök vele és a könyvet kinyitva mesélni kezdek, ezzel pedig hirtelen angolra váltok, felnéz rám (az ölemben ül, így hátra kell hajtania a fejét), néz egy ideig, majd visszatér a könyvhöz. Ugyanez történt, amikor egy addig már két hete angolul mesélt mondókát/mesét magyarul kezdtem el mondani (a képek persze ugyanazok). Bár lehet, hogy ez csak valami anyai félreértése a mozdulatoknak. Mindenesetre több, mint háromszor történt ilyen. 

Ezzel viszont máris megbomlik a minority language at home szigora: itthon is beszélünk angolul és nem csak az oviban, iskolában tanulja meg. 

Kicsit félek, mi lesz, amikor elkezdi összekeverni, hogy "kugya" meg "dog" de abban bízok, előbb-utóbb úgyis megérti, melyik milyen nyelvi környezetben használjuk. Próbálom elkerül, hogy olyanokat mondjak: "nézd, ott egy dog." vagy "kitty kitty kitty cica".

Azt ajánlják, bármelyik módszert is követjük, legyünk konzekvensek. Mivel úgy gondolom, ez a fenti szabályokkal menni fog (itthon magyarul beszélünk, de vannak mesék, könyvek és dalok angolul).

4. ezzel még nem kell foglalkozni, és igazából a kettes ponthoz hasonlít, de a filmek (tévé, az nagyon ritkán van) is angolul vannak, viszont magyarul beszélünk róluk. ha mutatnak valamit a híradóban, azt magyarul kommentáljuk. ezen is finomítani kell majd.

20. hét: "egész nap azt mondja: aaaaaeeeeeee, eeeeee"

17. hét: "hirtelen sokat kezdett beszélni, sokféle hangot mond (au, geu, ágl, hejej, hakkkll), ma a pelenkázón utánam mondta, hogy “kaki”, “oké”. sokat beszél magában."

16. hét: "mikor kihult a tej a cumiban, nagyon szep szavakat es hanglejtest tartalmazo mondatban megkert, hogy menjek ki felmelegiteni. mosolygott hozza. (emmm, mmm, eeeem), mikor felmelegitettem, megitta.

nagyon tisztan, okosan kommunikal." - ezt azóta is tartja. a hőmérséklet problémákat egészen egyértelműen kommunikálja.

12. hét: "kimondja, hogy kkkk, kkkke, aaaak, kkkkiii, brrr." (ezeket szinte teljesen elfelejtette egy hét múlva)

8. hét: "megismer es beszel hozzam neha.

megjott a humorerzeke - sok mindenen nevet (ha fujok neki vagy azt mondom “kk kkkk kkk”).

ha mondok neki valamit es a vegen nevetek, akkor visszanevet. sokszor figyel a babakocsibol, mit csinalok es ha odanezek ram mosolyog."

Szívesen várom mások tapasztalatait arról, nekik is hasonlóan alakult-e ez vagy teljesen másképp.

Eddig is izgatott ám, hogy mit mond, szóval készítettem felvételt, egészen pontosan itt a december harmincadikai állapot hallható. Ez amolyan univerzális kisbababeszéd, ebben a korban állítólag a világ bármely tájára született kisbabák, függetlenül attól, hogy japánok, argentinok vagy magyarok körülbelül ugyanúgy próbálgatják a hangjukat, nincs különbség.

A fejlődéshez még tudni kell - és ez emlékeztető a magam számára is - hogy szakaszosan történik. Vannak időszakok, amikor inkább a teste nő, meg vannak, amikor inkább szellemi növekedés történik.

Például van három-négy nap, amikor rengeteget eszik, majdnem dupláját annak, amit szokott és napról napra én is érzem, hogy nehezebb, látom, hogy nőtt.

Máskor pedig szinte alig eszik pár napig, viszont képes harminc-negyven percet is beszélni. Egész szónoklatokat tartani. Hogy hogyan, az is változik:

Körülbelül a 12-14. héten például rengeteg féle hangot próbált ki. a kkkkkkk, bbbbbbe, aaaaaa, euttthhhh, th (ez a fogak közötti nyelv, mint az angol "thank"-ben), brrrrr, bvvvv, eeüüüüeeee, eööööe, szívesen mondogatta, hogy hekkü, hááááágiiii, iiiiii, sőt egyszer kimondta, hogy kakiiii meg "ana" azonban néhány nap múlva teljesen elmúlt, megint enni kezdett.

Volt egy időszak (jó lenne visszakeresni, mikor), amit egész napos sikítozással töltött. körülbelül a 15-18. héten valamikor. azt próbálgatta, milyen hangosan képes sikítani. akkor nem is gügyögött egyáltalán, viszont jó hangosan szirénázott. Ez is elmúlt pár nap alatt. 

A múlt héten pedig elővette a magánhangzókat, mintha azt próbálgatta volna, mennyi féleképp lehet mondani azt, hogy aaaaaaaaaaa. Magasan, mélyen, hangosan, hosszan, röviden. Főleg azt gyakorolta: aaaaaaaaa, eeeeeeee. Amikor mutattam neki a kerek szájú ooooo-t, csücsörített, de mégis valami aaaaaaa és öööö közötti, inkább aá-ra hasonlító hang jött ki rajta, nem Ó. Nagyon viccesnek találta, hogy én meg azt mondogatom: iiiiiiii, éééééé vagy üüüüüü.

Körülbelül két napja kezdett el figyelni olyan dolgokra is, amikre eddig nem: más kisgyerekek érdeklik, mit csinálnak, hogyan csinálják, milyen hangokat adnak ki. Körülbelül két és fél napja megint nem beszél, úgyhogy valószínűleg jövő hétre jön az új gügyögési hullám, viszont az eddigiek alapján teljesen elfelejti azt, amit eddig produkált. Például több, mint egy hónapja nem mondja már ki, hogy kkkkkkk pedig régebben rendszeresen gyakorolta. (Ezt valamelyik mesekönyv békaillusztrációjához mondtam és ő utánozni kezdte. Akkor volt körülbelül három hónapos.)

És mielőtt elfelejteném, amikor legeslegelőször kommunikált, három hetes volt: evés közben ha meg kellett állni büfizni, egy rövid "e" hangot mondott. Ezt körülbelül két hétig használta, egészen egyértelmű volt és teljesen konzisztens. Teljesen lehetséges, hogy véletlenül mindig ez a hang jött ki belőle ha tele volt talán, tisztában vagyok vele, hogy nem lehet tudatos, mégis érdekes. Aztán persze elmúlt ez is.

Idén lesz nyolc éve, hogy nem élek Magyarországon. Négy hónapja született a kislányom Londonban, belőle lesz kétnyelvű.

Ez a blog azért van, hogy dokumentáljon, emlékeztessen, segítsen, leírjon, kérdezzen. Mindenfélét összegyűjtök, ami azzal kapcsolatos, ahogyan magyarul és angolul megtanul.

A Minority Language at Home módszert próbáljuk meg követni, azaz itthon magyarul beszélünk (dehát nem igaz, mert munkáról például angol szavakkal kevert magyar nyelvtant használunk), amint elhagyjuk a házat, azaz "kint", angolul.

Mindenféle nehézség van máris születőben: csak magyarul meséljek, énekeljek, verseljek neki, vagy használjuk még azt a sok-sok angol nyelvű könyvet is, amit itt találunk. Persze egyből össze is dől az itthon magyarul, máshol angolul módszer. Mert nem lehet ellenállni a sok szépségnek.

Erről, ilyesmikről fogok írni: kétnyelvű lesz a gyerek, de hogyan.