Kétféle módszerről szoktak általában beszélni kétnyelvű gyerekeknél: OPOL és MLaH.
A One Person, One Language módszere akkor működik, ha a két szülő anyanyelve különböző. Már láttam ilyet ismerőseim körében, nagyon konzekvensenk kell lenni. Mindenesetre valószínűleg tévhit, hogy később kezdenek beszélni, mint a többi gyerek, náluk nem így volt. A konzisztencia nagyon fontos. Anya csak egyik nyelven, Apa csak a másik nyelven szólította meg őket, vagy csak a saját nyelvén játszott velük. Persze ha együtt ült le vacsorázni a család...azt nem tudom. Valószínűleg váltogatták a nyelveket, mivel mindenki beszélt mindenkién. Vagy angolul beszéltek, ami egy harmadik nyelv volt mindkettőjük számára.
A Minority Language at Home - amit mi is követni fogunk - egy kis nyelvi szigetet jelent, amit a család képvisel. Azt jelenti, szűk családi körben másképp beszélünk, mint akkor, ha családon kívüli emberekkel kommunikálunk.
Elvileg.
Az első problémák, amikkel szembe kell nézni már most:
1. Hogyan szólítom, hogyan beszélek hozzá, amikor házon kívül vagyunk. Én angolul teszem ezt a boltban, babaklubban, mivel kellemetlenül érezném magam, ha a körülöttem állók nem értenék, mit mondok. Ahhoz a helyzethez tudnám ezt hasonlítani, mint amikor 5 magyar és nem magyar van a társaságban - ekkor mindannyian angolul beszélgetünk egymáshoz is, hiszen.
Azt hisezm, konfliktuskerülés és a kényelem miatt beszélek tehát a boltban hozzá angolul.
2. Nem is mindig beszélünk mindig magyarul itthon, vannak dolgok, amikről nem is tudunk magyarul beszélni, például a munkánk - itt valami angollal kevert magyar nyelvtant kell elképzelni, ez igazán nem szép dolog. Majd kezdeni kell vele valamit.
3. Dalok, mondókák, versek, könyvek - már nagyon nagyon kicsi kora óta énekelek neki, megnyugtatja a hangom, könnyen elalszik rá, felismer dalokat. Volt, hogy este hallottam, hogy magának hümmög az ágyban. Bizonyos dallamok határozottan megnyugtatják. Viszont sok-sok angol dalt, gyerekmondókát is ismerek. Ezeket ugyanúgy használom. Itt a nagyszerű gyerekkönyvtár, telistele angol könyvekkel (nyilván a kép számít most még.) Úgy vettem észre, körülbelül három hónapos korától végighallgat rövidebb történeteket (hogy milyeneket, arról mindjárt írok egy másik posztot), például a Kiskakas gyémánt félkrajcárját, A kisvakond és a tél meg hasonló hosszúságú meséket, képekkel.
Ez bátorított fel arra, hogy ne csak az unalomig ismételjem ugyanazt a pár mesét, ami itthon található különböző magyar mesekönyvekben, szóval rendszeresen hozok ki a könyvtárból rövid történeteket, képeskönyveket.
Ezek angolul vannak és angolul is mesélem őket.
Körülbelül két hete vettem észre, hogy ha leülök vele és a könyvet kinyitva mesélni kezdek, ezzel pedig hirtelen angolra váltok, felnéz rám (az ölemben ül, így hátra kell hajtania a fejét), néz egy ideig, majd visszatér a könyvhöz. Ugyanez történt, amikor egy addig már két hete angolul mesélt mondókát/mesét magyarul kezdtem el mondani (a képek persze ugyanazok). Bár lehet, hogy ez csak valami anyai félreértése a mozdulatoknak. Mindenesetre több, mint háromszor történt ilyen.
Ezzel viszont máris megbomlik a minority language at home szigora: itthon is beszélünk angolul és nem csak az oviban, iskolában tanulja meg.
Kicsit félek, mi lesz, amikor elkezdi összekeverni, hogy "kugya" meg "dog" de abban bízok, előbb-utóbb úgyis megérti, melyik milyen nyelvi környezetben használjuk. Próbálom elkerül, hogy olyanokat mondjak: "nézd, ott egy dog." vagy "kitty kitty kitty cica".
Azt ajánlják, bármelyik módszert is követjük, legyünk konzekvensek. Mivel úgy gondolom, ez a fenti szabályokkal menni fog (itthon magyarul beszélünk, de vannak mesék, könyvek és dalok angolul).
4. ezzel még nem kell foglalkozni, és igazából a kettes ponthoz hasonlít, de a filmek (tévé, az nagyon ritkán van) is angolul vannak, viszont magyarul beszélünk róluk. ha mutatnak valamit a híradóban, azt magyarul kommentáljuk. ezen is finomítani kell majd.